[art]

L46-Hypancistrus zebra
 
 
 
A hazai akvarisztikában viszonylag kevésbé elterjedt halfajról és vele kapcsolatos sikerélményeimről szeretnék írni egy pár sort. Amikor 2005-ben elkezdtem komolyabban foglakozni a hobbymmal, az akvarisztikával, akkor azt a célt tűztem ki magam elé, hogy addig nem nyugszom, amíg nem lesz nekem is ebből a lenyűgöző halfajból egy kisebb csapatom. A komolyság azt jelenti, hogy az addigi 1db akváriumom mellé készítettem egy nagyobb állványt, amire már több medence elfért. A 2005-2010 közti időszakban, mint általában sokan én is afrikai sügerekkel foglalkoztam kisebb, nagyobb sikerélményekkel, majd apistogrammák, corydorasok és L-es harcsák bővítették a halfaunát.
Eljött a 2010-es. év eleje és sikerült végre megvásárolnom  a közeli Ausztriából  5db  F2-es generációs zebrát 3.5 és 5cm közötti méretben. Ezeket szépen elhelyeztem egy 120 literes mattenfilterrel szűrt, aljzat nélküli, búvóhelyekkel és ancicsövekkel ellátott medencében. Szintén ebben az akváriumban voltak már régebbről L260-as harcsák, garnélák és csigaevő csigák a maradék eltakarítására. Mindenképpen szerettem volna még más vérvonalból vásárolni pár darabot, hogy ne csak testvérek legyenek a csapatomban, ezért 2 db-ot hoztam hozzájuk, így már 7 halam volt ebből a fajtából. A nem olyan távoli múltban ez darabszám növekedett még két vadon fogott, amúgy hím és nőstény hallal. Így lett a végleges számuk 9db. Nyáron semmi különöset nem vettem észre a viselkedésükön, ettek rendesen, hogy mit is, arra később bővebben kitérek.
Egy őszi napon, amikor a külső hőmérséklet lecsökkent 10-12 fokot, a nőstényt a csőben találtam, a hím mögötte kívülről elállta a cső bejáratát és has alatti úszóit remegtette, ami a Hypancistrusok nászának jellemzője. Mondanom se kell madarat lehetett volna velem fogatni. A két vadon fogott, amit utoljára hoztam beérett. Két nap elteltével a nőstény eltűnt a csőből és a hím rajt feküdt az ikrákon, amikről akkor még nem tudtam megmondani hány darab valójában. Csővel együtt kivettem az apjukat egy keltető „kalitkába”, amit az eredeti medencébe lógattam. Öt napot kellett tűkön ülve várnom, hogy megláthassam az első két példányt, ami kikelt és kiúszott az őrködő hím mellett. Ezek sajnos nem maradtak életben és a következő nap el is pusztultak, viszont az apjuk továbbra is őrködött, tehát volt még mire. A kikeléstől számított 13. napon megjelentek a csövön kívül az élelem után kutató picik összesen 8 darab, amik már ilyen kis korukban is nagyon hasonlítanak a szüleikre. A kiéhezett hímet visszatettem a többiek közé hadd táplálkozzon újra az elmúlt 18 nap után. A kicsiknek tettem be egy kis szőlőtőkét bújó gyanánt, amit másnapra el is foglaltak. Frissen keltetett artemiát és apró szemű por elességet váltakozva etetve két hónapos korukra, azaz a mai napig elérték a 2 cm-t. Azt tudni kell a fajtáról, hogy nagyon lassú növekedésű. A maximális 8-9cm méret eléréséhez kb. 3 év szükséges.

Naponta csak egyszer etetek este, mert a munkám miatt többször nincs rá lehetőségem. A nagyok minden nap más és más kaját kapnak, ami áll fagyasztott artemiából, fagy. vörös szúnyogból, száraz tápokból, és heti egyszer algás chipsből. A medence hőmérséklete 27 fok, világítás nincs, csak a nappali fényt kapják az ablak előtt. Kéthetente feles vízcsere csapvízzel. Sajnos ez a gyönyörű hal addig nem lesz széles körben elterjedt a hazai berkekben, amíg a fajtára vonatkozó importtilalom miatt az ára sokak számára megfizethetetlen. Remélem a közeli jövőben újra betelik a nőstény és leikrázik a pár, hogy akkor már az udvarlás első perceitől is friss fotókkal tudjak szolgálni.

 A továbbiakban sok sikert és örömöt kívánok minden olyan akvaristának, aki megpróbálkozik a fajtával.

A cikket készítette: Texi